Izland felfedezése
Megfagyott vízesés, gleccser, gejzír és forró vizű patak, vagyis tűz és jég. Ez Izland, az ellentétek szigete, ahol éppúgy gyönyörködhetünk a sziklafalakra fagyott jéggömbökben, mint a talaj mélyéről feltörő gőzoszlopokban, és ahol szinte egyszerre lehetünk Európában és Észak-Amerikában.
Legalább tízévente hatalmas földrengések és vulkánkitörések sújtják Izlandot. Az 1700-as évek végén a Laki vulkán kitörésekkor egész Észak-Európa égboltja elsötétült. Ilyenkor egyszerre több métert tágul a sziget, hatalmas, mély hasadékok keletkeznek, melyekben még nyáron is hó van. Ha átrepülünk a Westman szigetcsoport felett, jól látható meddig tudott a fekete láva benyomulni egy településre, meddig pusztított, és hol állt meg.
Az ellentétek szigetén a jeges, hideg vizű tavak mellett számtalan termálvizes tó is található. A télen is 35 fokos mesterséges tóban, a Kék-lagunában például gyógyhatása miatt fürdenek szívesen az odalátogatók. Izlandon szinte minden egyes tóhoz tartozik egy legenda.
1935-ig működött az úgynevezett nagy gejzír, ami óramű pontossággal tört a felszínre. Egy-két évvel ezelőtti földrengés után újra életre kelt. Ma már azonban csak gőzoszlopok tőrnek fel belőle. Egy szorgalmasabb társa, a Sztökür, vagyis köpülő 10-12 percenként tőr ki. Így hát nem csoda, hogy a természet műalkotása, a tűzbe és vízbe zárt világ a filmeseket is megihlette. Az ellentétek úgy látszik nem csak egymást vonzzák.